Karácsonyi mesebomba és jelenség

Hetek óta róla zeng a média és az interneten is számos oldalon tájékozódhatunk Harry Potterről és a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskoláról. A film segítségével közel két és fél órán keresztül utazhatunk egy olyan világban, ahol akaraterővel és fantáziával szinte bármi megvalósulhat.

Harry nagybácsijával és nagynénjével, valamint azok mafla gyerekével él együtt egy városkában, anélkül, hogy tudna bármit is származásáról. Eszetlenül ordít a család minden tagja, Harry képes csupán egyedül a normális viselkedésre. No igen, ő nem mugli - azaz varázserővel bír, bár ő ezt eleinte még nem is tudja. Erős társadalomkritikát érezhetünk a sorok között.

Aztán elérkezik az idő, és mintha Csipkerózsika-álomból ébrednénk, végre eljönnek Harryért az övéi. A megmentő egy hatalmasra nőtt kemény motoros figura vajszívvel, loncsos hajjal és lepcses szájjal. Ő Rubeus Hagrid, aki sínre teszi a nem túl elkényeztetett gyereket. Shoppingolnak egyet csodaország egyik kisvárosában. Középkori hangulat, meghitt, múltbeli miliő, titokzatos boltocskák. Seprűszalonok a legújabb típusokkal, varázspálcaüzlet, és a legjobb bank, ahol ellenszenves, ronda, kesehajú koboldok dolgoznak csak és kizárólag.

A következő helyszín már a varázslókat kiképző felsőfokú oktatási intézmény mikrokörnyezete. Tipikusan angolszász vidék, a fű hihetetlenül zöld, a várkastélyok pedig hihetetlenül szépek. A baglyok ellenben rettenetesen alacsonyan szállnak, no igen, mivel itt ők vették át a postagalamb szerepét. Tény, hogy szebbek és rejtélyesebbek, mint szürke városi rokonaik. Belekukkantunk az iskola életébe, a repülésórába, a gyógynövények kotyvasztása órába, és láthatunk egy tényleg jó kis meccset. Talán a "légi rögbi kosárlabdával és a pankrációval vegyítve" kifejezés közelítene legjobban a kviddicsnek nevezett labdajátékhoz. Újdonság volt, hogy itt a csapatok koedukáltak voltak, éljen az egyenjogúság.

Harry és két barátja, Hermione Granger és Ronald "Ron" Weasley titkok és rejtélyek sokaságával találja magát szemben. Félelmetes és gonosz hatalmakat, egy háromfejű kutyulit, az önbecsapásra való hajlamot, önmagukat és még pár "pitiáner" dolgot kell legyőzniük a merész fiataloknak. Szerencsére mindig akad egy-egy segítő karakter is. Igazi izgalmas gigamese kentaurral, unikornissal, manókkal, sárkányivadékokkal és sok árnyékkal.
A szereplőgárdából Daniel Radcliff Harryként, Richard Harris és Maggie Smiths professzorokként, és Alan Rickman, a permanensen pikkelő, alattomos tanár szerepében hagy mély nyomot a nézőben. Mesések.

A belső terek, a díszletek - a mozgolódó lépcsők, az angol gótika boltozatai, a hatalmas csarnokok, a díszes termek, a kviddicspálya, a megasakk -, de a jelmezek, valamint a számítógépes animáció és a trükkök is magukkal ragadók. Mindezt a hókuszpókuszt a John Williams - Csillagok háborúja-filmek, Mesterséges értelem, a Ryan közlegény megmentése, stb. - által szerzett muzsika festi alá kellőképpen hatásosan.


Szálka Sarolta
(PORT.HU, 2001.12.13.)

Globális mese

Volt már némi tréningem Harry Potterből - esti meseolvasások - naná, hogy együtt mentünk Nyulival a moziba. (rendezte: Chris Columbus). A rákészülés idején még féltem, hogy majd sorba kell állni, de a plaza pénztárosa megnyugtatott, reggeltől estig, mindenhol ez fog menni, nyugi.

A nézőtér megoszlott: a gyerekek tudták, mi jön, meg egyáltalán, a felnőttek csak néztek, és melegük volt. (Reklámmal majd három óra a mozi, nehogy bealudj!) A szokvány meseelemek (árva srác, gonosz mostoha, láthatatlan köpeny, egérfülű törpe, macska, amiből varázsló lesz) olyan szo-szo, először akkor éreztem valamit, mikor egy kredenc jött Potterért, ez az őrző-védő bácsi viszi be a srácot a tulajdonképpeni cselekménybe. Robbie Coltrane torzonborz szakállával, félelmetes külsejével jó trükk, félsz tőle, közben ő a legjobb fej az egészben.

Egy ajtón át bemennek a XIX. századba, a falon át egy piros négyhuszonnégyesbe, és máris a mágusiskolában vagyunk. (Persze valamelyik oxfordi tanintézményben, egyenköpeny, nyakkendő, a gyerekeket magázzák: szuper). Harry begyűjti a haverokat (egy szeplős fiút és egy kicsit undok kislányt) - együtt repkednek a seprűvel -, biztos láttad már a számtalan előzetesben; bemennek oda, ahová tilos (naná), próbálnak apró varázslatokat, és ha gáz van, segítenek egymáson.

Mert gáz, az van. Harry Potter sejti, hogy valami titok van a házban, aztán hárman is nyomoznak, rájuk omlik a fél lépcsőház, jön a kígyóverem, a rémes sötétség, a kőarcú ember. Ilyen a film dramaturgiája: egy képi rémség - alaposan bemutatva -, aztán újabb képi rémség, melynek túljátszása után jöhet a következő. Valamit segít a dolgon, hogy mindegyikről kiderül, hogy nem is annyira félelmetes, de akkor is: szöcskézünk. Mondjuk, mikor támad a troll, az óriás. Nyuli először itt dugta be a fülét, valahogy kevésbé rémes a dolog, ha nem hallod. (Különben is ezekben a multi-plexekben azzal szórakoznak, hogy megsüketülj: a hangerővel pótolják a látványt. Vigyél füldugót.) Én már a háromfejű kutyánál elvesztettem a fonalat, de a film szájbarágós stílusban megy epizódról epizódra, így később megtaláltam. Egyébként a címszereplő (a tündérarcú Daniel Radcliffe) halál nyugodt, sose fél, jelzi, hogy te se. (Zseniális találmány ez az arc, a legjobb az egészben.)

A mese alcíme A bölcsek köve, ami komoly dramaturgiai feladvány. Mert ugye ha megtalálnák, akkor sohase halnának meg (ha nem tudnád, az örök élet titka is benne van!), végtelen lenne a véges, az idő megállna, meg más efféle őrületek lennének, amit ugye nem engedhet meg magának még egy százhúszmilliós film sem. A követ viszont meg kell találni. Legyen elég annyi, hogy nagyon őrzik, a már említett háromfejű kutyus a legkisebb rettenet, a többitől Nyuli - aki pedig tudta, hogy nem lehet nagy baj - egész lecsúszott a multiplexszék aljára, s olykor már a szemét is befogta. De egyszer csak felült rendesen - mikor fanfárok jelzik a papáknak-mamáknak, hogy lehet kabátot kotorni, gyereket öltöztetni. És van itt még kis bájoskodás is, családi karácsonyi eseményhez illő szemtörölgetősdi.

Globális mese, minden benne van, ami eddig volt, vagy lehet, persze komputeranimációval felturbózva. De mivel minden benne van - legalább négy örökbecsű filozófiai tanáccsal -, nincs saját arca, a "minden" igencsak közel áll az üreshez. Így aztán voltaképp nem tudod, mi a túróért tülekednek világszerte a pénztáraknál. Kedves, bájos, de semmi különös, mondanád - persze csak utána, ami azért legalább két- (három-) ezer forint különbség (függően a családi esemény létszámától.) És még ott a többi kötet házi feladatnak, és mindezen túl jövőre ugyanitt: nézni a folytatást.

Ki van ez találva - nincs mese, meghalt Andersen, ahogy Kőbányán mondják.

Almási Miklós
(Népszabadság, 2002.01.02)

---

 

Harry Potter és az elveszett mese fosztogatói

Minden idők legnépszerűbb varázslótanonca kilépett a könyvek poros lapjairól, hogy a kólásdoboz és a csokoládépapír után végre a mozivásznon is láthassuk.

A Warner Bros. vezetői elégedetten hátradőltek süppedő bőrfoteljaikban. Nemsokára vastag szivarok füstje kígyózott a plafonig és gyöngyöző pezsgőspoharak koccanása hallatszott. Az asztalon heverő szerződésre tekintve mindenki jól eső érzéssel nyugtázta, hogy most aztán belenyúltak a tutiba. Elégedettségük érthető, hiszen a szórakoztatóipar történetének egyik legkevésbé kockázatos üzletét kötötték meg, amikor megvették a Harry Potter regénysorozat megfilmesítésének jogait: a szinte biztos kasszasikeren túl a dinamikusan növekvő cirokseprű és fröccsöntött varázspálca piac bevételeiből is részesülni fognak.

De az elhanyagolható kockázat ellenére a filmstúdió semmit nem bízott a véletlenre. Hollywood legtapasztaltabb mesterembereit szerződtette a produkcióhoz, hogy a több százmillió gyereket és felnőttet elvarázsoló meseregényt színes szélesvásznú álomképekbe öntsék. A Reszkessetek betörők! sorozattal hírnevet szerző Chris Colombust ültették a rendezői székbe, a Titanic-ban is közreműködő Rob Legatot bízták meg a különleges effektusok elkészítésével, a Csillagok Háborúja filmzenéjét komponáló, öt Oscar-díjas John Williamset kérték fel zeneszerzőnek és a regényadaptációival sikert sikerre halmozó Steve Klovest választották ki a forgatókönyv megírására. A számos nagy nevet, és néhány igazi tehetséget felvonultató stáb utóbbi tagja azonban a papírformát meghazudtolva szánalmasan silány munkát végzett, és ezzel egy csapásra a félresikerült feldolgozások közé száműzte a filmet.

Pedig a Harry Potter és a bölcsek köve akár jó film is lehetne. A J. K. Rowling teremtette világ kitűnő önmegvalósítási lehetőség a látványtervezőknek, és az Angol beteg-ért Oscar-díjjal kitűntetett Stuart Craig meg is tett minden tőle telhetőt, hogy aprólékosan kidolgozott díszletek és ezernyi briliáns ötlet segítségével a celluloid szalagra csempéssze a könyv mágikus atmoszféráját. A roxforti kastély égbe nyúló tornyai, a nagyterem elvarázsolt mennyezete, a festmények mozgó, beszélő alakjai mind olyanok, ahogy a könyv olvasásakor elképzeltük, sőt, ahogy el kellett volna képzelnünk. A filmben feltűnő felnőtt színészek pedig szemmel láthatóan élvezettel mozognak ebben a mesevilágban, és tökéletes arányérzékkel, a modorosság legcsekélyebb jele nélkül formálják meg a regényhősöket.

Persze hibákat szép számmal találhat a krónikus cinizmussal esetleg fokozott epeműködéssel küszködő néző. A vizuális-effekt brigád például több jelenetben is kegyetlen ámokfutást rendezett - bedigitalizáltak mindent és mindenkit, így sterilizálva a film amúgy élettel teli kockáit.

A gyerekszínészeket is kritizálhatnánk. A Harry Pottert megszemélyesítő Daniel Radcliffe-be nehezen lehetne belekötni, a Hermiénét játszó Emma Watson viszont annál nagyobb támadási felületetet biztosíthat a rosszmájú nézőknek. Alakítása sokszor mesterkélt, gesztusai idegesítően kimunkáltak, de ennél sokkal többet nem várhatunk egy olyan kezdő gyerekszínésztől, akinek szakmai életrajzában csupán annyi szerepel, hogy hétévesen megnyerte az iskolai versmondó versenyt.

A lélegzetelállító látvány még csak-csak elrejti ezeket az apró hibákat, de Steve Kloves csapnivaló forgatókönyvéről már az sem terelné el a figyelmet, ha Harry Potter kinyúlna a vászonból és Bagoly Berti-féle Mindenízű Drazsét tömne az álmélkodó nézők szájába. Az elképesztően rossz adaptáció eredményeképpen ugyanis a film nem több mint a regény legjobb jeleneteinek gyűjteménye, egy 152 perces előzetes, amely mindenfajta logikai kapcsolat nélkül sorolja a könyvből kiragadott emlékezetes epizódokat. Kloves valószínűleg sajátos írói technikával két és fél órába próbálta passzírozni a történetet: először a látványos helyszíneket, és az érdekes szereplőket tömte bele a forgatókönyvbe, amikor pedig látta, hogy több jelenet nem fér a filmbe, a lineáris történetmesélés szabályait felrúgva, egyszerűen levagdosta a kilógó részeket. Ezzel pedig nem csak a történet logikáját csapta agyon, de a hangulatot is hazavágta, például a regény alapjául szolgáló lassan kibontakozó nyomozás a filmben csupán egy-két reggeli közben megejtett beszélgetésre korlátozódik.

A filmstúdió vezetői most a bevételek összeszámolásával vannak elfoglalva, és elégedettek lehetnek, hiszen számításaik eddig bejöttek: a regény sikere eladta a filmet, és a szponzorok is hajlandóak voltak súlyos dollármilliókat fizetni azért, hogy terméküket Harry Potter nevével tukmálják rá a fogyasztókra. Az pedig a médiaőrület okozta eufóriában egyelőre nem derült ki, hogy ennek a filmnek tulajdonképpen nincs igazi közönsége. Azok ugyanis, akik nem olvasták a regényt, nem sokat érthetnek a kusza történetből, a rajongók pedig nem a lenyűgöző látvány, hanem a rabul ejtő történet miatt szerették meg Harry Pottert. Az izgalmas, mindenkit elvarázsoló meséért, ami bizony elveszett a film digitális képkockái között.

Szabó Zoltán
(Index, 2001.12.14.)

 

 Twist Olivér öcsikéje

Azt soha nem fogjuk megtudni, hogy a Harry Potter-film mekkora siker lenne pusztán saját lendületből, a világszerte eufórikusan ünnepelt Harry Potter-könyvek hátszele nélkül. Tény, hogy öt évvel azután, hogy a tanárnőből sikerszerzővé lett Joanne Rowling első H. P.-könyve robbantotta a gyerekkönyvpiacot, most a regényből készült film robbantani látszik a filmbizniszt. Ekképpen a film is elválaszthatatlan része a Harry Potter-jelenségnek, melynek már külön kis irodalma kezd formálódni.

A világméretű H. P.-őrületről itt most ne essék szó, a kimerítően adagolt híradások nyomán a kiscsoportosok is lökik a lélegzetelállító könyveladási - és most már mozijegy-vásárlási - adatokat. Esetünkben a figyelemre és elismerésre méltó az, hogy a már-már interkontinentálissá dagadó könyvsiker nem rontotta meg a filmkészítőket. Nagy lehetett a csábítás, mégsem rondítottak bele mindenféle vad agyszüleményekkel a könyv öntörvényűen működő világába, nem törekedtek a mindenható filmtrükköket kihasználva rátenni még egy lapáttal. A jóval nehezebb utat választották, a könyv szelleméhez, a Rowling teremtette világ lényegéhez igyekeztek hűnek lenni, tiszteletben tartva az eredeti történetet. Egyetlen túlkapásnak a két és fél órás játékidő tekinthető, ami egy rejtélyekkel, kalandokkal teli történet esetében is túlméretezett.

Harry Potter bizonyos szempontból Twist Olivér huszonegyedik századi kisöccsének tekinthető. Ahogy Dickens kisfiú hősének a 19. század első felében, a korán árvaságra jutott Harrynek is bántalmazás, kiszolgáltatottság és megaláztatás az osztályrésze. Váratlanul lép be életébe az a csodás elem, amitől egy csapásra megváltozik minden. Harryről, a ványadt, szemüveges kisfiúról kiderül, hogy olyan kivételes adottság birtokosa, amivel fölébe kerekedhet kínzóinak, elégtételt vehet a vele szemben elkövetett gazságokért, szembeszállhat a jó nevében a gonosz sötét erőivel. Önerőből, egymaga, ráadásul olyan mesebeli varázslóképesség birtokában, amilyenről mindannyian ábrándozunk legtitkosabb álmainkban.

Kedves, szórakoztató film a Harry Potter és a bölcsek köve című film. Van humora, lendülete, lelke, intelligenciája. Belopakszik a szívbe, kalandjaival izgalomban tart. Chris Columbus rendező (Reszkessetek betörők!, Mrs. Doubtfire - Apa csak egy van) sikerrel teremtette meg a kényes egyensúlyt a varázslatok és mágiák csodái és egy reális valóság illúziója között. Mintha egy ismeretlen dimenzióba lépnénk, ahol mások a fizika és a szellem törvényei, az egész mégis a mindennapi élet természetes közegébe ágyazódik és a legkisebb varázslósikerért is derekasan meg kell dolgozni, és az igazi varázslástudományhoz akaraterő és bátorság segíti még az olyan tehetséget is, mint Harry. Columbus jól alkalmazza a digitális trükköket, csak szükség szerinti mértékben, s ügyesen hozza ki belőlük hol a csodát, hol a humort, hol a történet sötét árnyait. Aranyosak a gyerekszereplők, és nem csak a Harry Pottert alakító kis Daniel Radcliffe, hanem a barátai szerepében bemutatkozó Rupert Grint és Emma Watson is. Jók a felnőttek - Alan Rickman egy félelmetes varázslótanár szerepében hátborzongatóan titokzatos -, komolyan veszik, hogy a varázslatok világában hús-vér emberként létezzenek.

Bársony Éva
(Népszava, 2001.12.17.)

 

Súgó Még nincs hozzászólás.