Ahogy már említettem, az Érdemrend nagyon különleges és személyes kapcsolatban áll az életemmel. A dédnagyapám ugyanis francia volt: Louis Volant-nak hívták és 1924-ben kapta meg az Érdemrendet a verduni csatában tanúsított bátorságáért. Nyilvánvaló, hogy az én érdemeim nem mérhetők össze azzal, ha valaki az életét áldozza vagy súlyos sebesüléseket szenved az igazság és a szabadság nevében. Viszont Louis olyan ősöm, akire mindig is büszke voltam. Szeretném azt hinni, hogy boldoggá teszi, amiért egy második Érdemrend is a család birtokába került és hogy az egyik leszármazottja által írt könyveket az ő hazájának szülöttei is örömmel olvasták. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy kifejezzem hálámat a Gallimard [a Potter-könyvek francia kiadója] iránt; köszönöm a Harrynek és kitalálójának nyújtott támogatást. A Gallimard volt az első külföldi kiadója a Harry Potter-könyveknek, ezért mindig is különleges helyet fog elfoglalni a szívemben. Ezeníkvül pedig szeretném megköszönni francia olvasóminak, amiért nem nehezteltek rám, hogy francia nevet adtam a könyvbeli főgonosznak. Elég frankofil vagyok [francia-mániás], és mindig is büszke voltam rá, de olyan névre volt szükségem, ami erőt és egzotikumot sugároz. Sajnos azt is el kell mondanom, hogy Voldemort 100%-ban angol. Kétlem, hogy bármilyen jövőbeli könyvem akkora sikert érne el, mint a Harry Potter-könyvek, ami még a lagvadabb álmait is felülmúlta. Ez a siker nagyon boldoggá tett, de amire igazán büszke vagyok, hogy Harrynek köszönhetően a gyerekek felfedezték az olvasás örömét. Soha nem fogom elfelejteni azokat az éveket, amikor kiadták a könyveket. Azok voltam életem legkülönlegesebb évei, és az ilyen esték mint ez, mutatják meg, hogy micsoda varázslatos változást hozott a Harry Potter az írónője életében. Elnök úr, még egyszer köszönöm ezt a mérhetetlen megtiszteltetést. Értékes emlékként fogom őrizni, akárcsak ezt a gyönyörű estét. Köszönöm."